Tomb Raider Legend

Azthiszem nem kell bemutatnom a Tomb Raider-t mint játékot a rutinosabb felhasználóknak, neve beírta magát a játék történelembe. Rég volt már, mikor az első rész felkerült a polcokra, s azóta egyre- másra jelentek meg a játék epizódjai, kisebb- nagyobb sikerekkel. Az igazság az, hogy az évek folytán, rajongói sokat csalódtak kedvenc játékukban, az ígéretek üresen maradtak egy, az alapjaihoz viszatérő játékot illetően. Nyomozgatós, karakterfejlesztgetős motívumai elvették a játék hangulatát, eredeti ízét. A hetedik részhez fűződő várakozások is hasonlóan keserédes, ám reményteli hangulatban folytak, ismételt ígéretekkel, hogy most aztán tényleg ütős Tombit kapunk.Lássuk mi lett az eredmény:

Megújult belső...

A Crystal Dynamics, ígéreteit szem előtt tartva, igyekezett a régi, jólbevált logikai-ügyességi-kaland játékot megújítani, feldobni akcióval dúsított, pörgősebb hangulattal. Elképzeléseiket tízezer játékos véleményére alapozták. A Legend leginkább a Tomb Raider filmekhez hasonlítható, legalább is hangulatát tekintve mindenképp. A folyamatos rádió-öszeköttetés az „otthoniakkal” , a polyénok jó helyen, jó időben való elhelyezése, a remek , dinamikus, zenei aláfestés, az akrobatikus, néhol kissé mátrixos mozdulatok, mind- mind a, néha robbanékony, filmszerű hangulat előidézői. Apróság, ám mégis édes fűszerként hatnak Lara érzelemmel teli megjegyzései,a találóskérdésekkel, környezettel kapcsolatban.(hideg és meleg; tóparti szellő; egy-egy vízesés; stb…) A hetedik rész tele van újjításokkal, frissítésekkel, mellyek üdítően hatnak a már megszokott „elveszve a labirintusban” hangulatra. Ilyen apróság lehet például a távcső, mellyet speciális tulajdonsággal ruháztak fel, segítségével könnyedén megállapítható, mit mozdíthatunk el, mi az ami robbanékony a terepen, vagy megvizsgálhatjuk, van-e a pályán valamiféle mechanizmus (itt megnyomom, ott kinyílik). Lara szintén ultra- modern kütyüjei közé tartozik továbbá a PLS( Személyi Fényszóró Egység) mely övére rögzítve 180 fok-ban megvilágítja a terepet, valamint a grappling hook, egy kivethető elektromos csákja , amivel főhősnőnk majdnem minden mozdíthatót képes elhúzni, vagy akár lengeni a plafonon. Mondanom sem kell, ezzel sokkal nagyobb lesz a mozgásterünk, mint az előző részek jólmegszokott „nicsak itt csüng egy kötél, vajon miért?”- feelingjében. Ugyancsak látványos változtatások a „Matrix-Action Man” efektekkel felvértezett ”Lara veszélyben” részek is. Ha hősnőnk veszélybe kerül, egy kisvideó tárul elénk, melyben Ms. Croft megpróbál kitérni az őt fenyegető csapások elől. A játékosnak ezt az adott pillanatban adott billentyű lenyomásával kell aszisztálnia, s ha jól csináltuk hapy end- et kapunk, ha nem, hát restart checkpoint…. Ügyesen helyettesítették ezzel a fejlesztők a néhol már-már idegesítő „pont a széléről ugorj, pont ebben a szögben”- nehezítéseket. Így a játék, régebben legnehezebb részei, a Legend legizgalmasabb, legszórakoztatóbb eseményeivé váltak.

...Vonzó külső

Az ígéretek csodaszép grafikáról is szóltak, és ami azt illeti, ezen a téren sem ért bennünket csalódás. Nem csak a szép grafikai megjelenés, hanem a mindezzel társuló alacsony gépigény is boldogítóan hatott. Mondanom sem kell, a Tombitól már jól megszokott terep, az esőerdők és a barlangok rengetege is gyönyörű, és élethű lett, a vízesések, és folyók is realisztikusakká váltak a hetedik részben. Egyébként, a híresztelésekkel szemben nem csak terepen, hanem Japán felhőkarcolóin, illetve az Orosz alagútrendszerekben is latbavethetjük tudásunkat, plussz száguldhatunk motorral a sivatagban, vagy épp a felhőkarcolók tetején. Lara, illetve a többi karakter kidolgozása is remekül sikeredett, a mimika teljes értékű, hűen tükrözi a valóságot. (Hiba a mátrixban, hogy Lara, headsetén való kommunikálásakor sajnos nem mozgatja a száját, ami hasbeszédet feltételez, bár én még csak az 1.00 – ás verziót kaptam kézhez, később remélem kijavítják.) Kellemes meglepetésként hatott az úszás után, hősnőnk víztől csillogó bőre, a vízfelület igényes tükrözése, valamint Lara „koszolódása” (értsd: A lövések, különböző veszélyek elől történő kitérés, ugrálás, bukfencezés közben főhősünk ruhája, és bőre sáros, poros lesz).

Amúgy... Emígy...

A Tomb Raider játékok sztoriukat tekintve általában véve élvezhetőek voltak. A Legend is hozta a jól megszokott, középszintű sztorivonalat, nem a leglaposabb, de nem is szárnyal a felhők között(no persze izlések és pofonok). A történet nagyjábol Lara anyjának haláláról(azaz eltűnéséről), fiatalkori barátnőjének elvesztéséről, valamint Arthur király, és az excalibur legendájáról szól. Hogy ezt a hármat hogy hozták össze, az rejtély, de mindenesetre a vége nyitott marad egy esetleges nyolcadik epizód megjelenésére. Sajnos még az igen kevert alapsztori sem bizonyult elegendőnek 8 pályánál többre valónak, amit a játékidő sínylődött meg, mely ezúttal mindössze 8-10 órát tesz ki. A hosszáról is híres Tomb Raider nevet ez igencsak alúlteljesíti, és amit ehhez végképp nem várnánk, az a hét és fél gigabájtnyi merevlemezen foglalt terület. „No de mejik játéknak nincsennek hibái?”- mondanád erre, úgyhogy nézzünk pár pozitívumot befejezés képp. A játékidőt némileg felhúzza a pályákon elrejtett tárgyak keresgélése. A három fajta, különböző értékű, erekjék változó számban vannak elrejtve, illetve megszerzési nehézségük is különböző. Ezek aztán, megfelelő mennyiségben, extrákat nyitnak ki, mellyeket a főmenüben érhetünk el. Ilyen például a kisfilmek(semmi extra, csak a játékban látottak), a karakter életrajz, a pisztoly fejlesztések, valamint szintén érdekességek még a Larára ölthető, különböző ruhaköltemények, mellyek közül egy-egy adott pálya újrajátszása során válogathatunk (akár fürdőruciban is újrajátszhatjuk az egész játékot).

Végezetül

Azthiszem a Legend összeségében, az eddigi legjobb lett. Egy ütős, gyors játékot kaptunk, mely tele van logikai, ügyességi motívumokkal, ugyanakkor megjelenik az akció is, a pörgés, és a napjainkban olyannyira kedvelt slow-motion,bulettime. Nem lesz többé unalmas,”már a hetedik órája itt ülök és nem tudom mit kell csinálni”- érzésünk, a feladványok, logikai bukfencek láttán. Nem estünk át a ló másik oldalára, ne értsetek félre: érdekes módon a fejlesztők viszahozták a régi Tomb Raider feelinget, hozzáadtak egy kis Lara „Tornádó” Croft életérzést, pörgős játékmenetet, jó polyénokat és a Tombi filmek szerkezetét, majd mindezt jól meggyúrva berobbantották a Tomb Raider Legend- et. Ezek után minden okunk megvan egy újabb rész után vágyakozni, hisz a fejlesztők végre megmutatták: Lara Croft a híresztelésekkel szemben, nem halt meg, most kezd csak élni igazán…

Kapcsolódó linkek: Crystal Dynamics Eidos Interactive Hivatalos oldal Steka